Új cikk

Megjelent egy eléggé régen leadott tanulmányom az ANQ: A Quarterly Journal of Short Articles and Notices c. folyóiratban. A dolgozat a dialógusforma használatát vizsgálja Thomas More Utópiájában, és arra hívja fel a figyelmet, hogy nagyon sok hasonlóság figyelhető meg More műve és a 16. század második felében született itáliai dialóguselméletek bizonyos megfontolásai között. A szóhasználati sajátosságokat is vizsgálva az a következtetés, hogy az Utópia igencsak érzékeny a későbbi gondolkodóknál kulcsfontosságúvá váló problémákra.

A cikk itt érhető el, de sajnos csak előfizetéssel: http://www.tandfonline.com/doi/full/10.1080/0895769X.2014.948352#.VDz-XhaBKb4

Ha valakit nagyon érdekel, keressen meg e-mailben, szerződéses okokból nem tehetem közzé.

anq

 

Reklámok

Primăriei u. 36. sz.

Könyvajánló váradi élményeimről.

olvasni. jó?

Minden olyan szürke. Az út közepén vékony sávban megmaradt az a sűrű kása, aminek a hóhoz már nem sok köze. A fedett átkelő oázisként bújik meg a két ország találkozásánál, nem is határőrök ezek, hanem valami furcsa, kétféle egyenruhában hozzád lépő beduinok. Az oázison túl, ott is ez a szürkeség és félbehagyottság mindenhol. A villanykaró kifordult a helyéről, egy szürke, persze hogy szürke Dacia belefordult az árokba, és a tájkép nem lenne teljes a semmi közepén mozdulatlanul álló csapzott ló nélkül. Beérsz az első településre, váratlan nyüzsgés, a terepjárókból csak úgy ömlenek az iskolások. Még egy óra, és ott vagy, kiszélesedik az út, megsokasodnak az emberek. Csak kétszer fordulsz rossz felé, fogalmad sincs, merre kell menni, de mintha valami láthatatlan fonál húzna. Egyedül ülsz egy hatalmas tanácsteremben, az interjúra vársz. Megérkeztél.
Mint ahogy ilyenkor nagyon sokan érkeznek meg Váradra. Ezt már nem fogjuk közhely nélkül megúszni: elkezdődik egy nagyon intenzív…

View original post 374 további szó

Chloë Houston könyve… visszaszámlálás

Nincs annál felvillanyzóbb érzés, mint amikor az ember váratlanul új, a kutatási témájához kapcsolódó könyvre bukkan. És nincs annál hervasztóbb érzés, mint amikor rájön, hogy az adott könyv még – a lenti kép  ellenére – nem igazán szerezhető be. Mindez különösen tud fájni akkor, ha a reneszánsz ÉS az utópiák ÉS a dialógusforma iránt érdeklődő olvasó a következő címre bukkan:

The Renaissance Utopia: Dialogue, Travel and the Ideal Society

Márpedig az utópiákkal már régóta foglalkozó Chloë Houston ilyen címmel jelenteti meg új könyvét, az Amazon szerint július 28-án. A persze mindig némi fenntartással kezelendő ismertető Houston könyvét igen öntudatosan pozicionálja: Davis 1981-es monográfiája (Utopia and the Ideal Society) után a hamarosan megjelenő kiadvány is átfogó képet kíván nyújtani a műfajról az Utópiától a 17. század közepéig, ám talán túlzás azt állítani, hogy hasonló átfogó munka az utóbbi három évtizedben nem jelent meg („the first comprehensive attempt since J. C. Davis”). Az azonban minden bizonnyal újdonság, legalábbis Davishez képest, hogy Houston kifejezetten figyel az utópia irodalmi vetületére is – úgy tűnik, hogy az irodalmi szempont kezd egyre markánsabban jelentkezni az utópiakutatásokon belül.

További olvasnivalók:

CFP: “A Perfect World? / Eine heile Welt?” Salzburg

Salzburg címere (wikimedia)

Salzburg címere (wikimedia)

A Salzburgi Egyetem és a Salzburg Institute of Religion, Culture, and the Arts közös egynapos szimpóziumot tart a fenti címmel 2014.  július 31-én. Jelentkezni 20 perces előadással lehet 2014. május 1-ig, a symposium@salzburg-institute.org címre elküldött absztrakttal és rövid életrajzzal. A szimpózium angol és német nyelven folyik, és az alábbi témákkal foglalkozik:

  • a vallás, mint a tökéletes világ támogatója vagy ellenzője
  • a tökéletes világgal kapcsolatos filozofikus pesszimizmus és optimizmus
  • a tökéletes világ problémája az irodalomban
  • a tökéletes vagy a tökéletlen világ zenei és képi ábrázolása
  • az utópiák és disztópiák szerepe és funkciója
  • politikai ideológiák, és a tökéletes jövőbe (félre)vezető szereplők
  • a tökéletes világ utáni vágyakozás filmekben
  • a tökéletes világ jelenkori prófétái
  • a tökéletes virtuális világokat ígérő kommunikációs- és számítástechnika
  • transzhumanizmus és a tökéletes emberiség ígérete

A részletes felhívás angol és német nyelven, PDF-formátumban letölthető az alábbi linkről:

Heile_Welt_CFP

Majd ha a Száraz-folyó befagy…

A Mad Men (Reklámőrültek) c. sorozat első évadának hatodik részében érdekes jelenet tanúi lehetünk. A főhős, Don Draper éppen udvarol, és hódolata tárgya, Rachel az utópia fogalmát hívja segítségül a kínossá váló beszélgetés végén.

Érdemes közelebbről is szemügyre venni az elhangzó beszélgetést:

Rachel: For me, it’s more of an idea than a place.
Don: Utopia…
R: Maybe. They taught us at Barnard about that word… Utopia. The Greeks had two meanings for it, eutopos – meaning the good place, and utopos – meaning the place that cannot be.

Az epizód készítői ügyesen aknázták ki a szó két lehetséges olvasatát (eu-topos – jó hely / ou-topos – nem létező hely), és így Rachel nagyon finoman tudja lehűteni Dont. Az elhangzó etimológia annyiból problémás lehet, hogy a szót valójában Thomas More találta ki, és a görög szóösszetétel eredetileg egy latin szövegben szerepelt – kissé talán félrevezető azt mondani, hogy „A görögöknél két jelentése volt…” Ez azonban keveset von le a szövegíró érdeméből, hiszen nagyszerűen ráérzett a morusi indirekt módszer működésére („Szokatlan, újszerű beszéd nem vésődik az elmékbe és nem lesz súlya a máskép gondolkodóknál. Kerülő úton kell törekedned és igyekezned” – Utópia, I. könyv, Geréb L. ford.).

CFP: Food and Utopia

Morus Tamás Utópiájában, a második könyv vallásról szóló fejezetében olvashatjuk az alábbi sorokat:

De olyanok is vannak, akik vallási okokból elhagyagolják a tudományt, ismeretekre nem törekednek, semmi szabad szellemi időtöltésnek nem szentelik magukat, és lelkük üdvét csak dolgos élettel és embertársaik iránti jó cselekedetekkel kívánják munkálni. (…) Ez az embercsoport különben két felekezetre oszlik, az egyik a nőtleneké, akik nemcsak a testi érintkezéstől tartózkodnak, de a húsevéstől, sőt egyesek mindenféle állati terméktől is. (…) A másik felekezet ugyanúgy ragaszkodik a munkához, de a családi életet többre tartja, nem veti meg vigasztalását és úgy véli, hogy a természetnek éppen úgy meg kell adni a magáét, mint ahogy a hazának a gyermekeket. Nem utasítanak el semmi élvezetet, ha az a munkában föl nem tartóztatja őket. A négylábú állatok húsát kedvelik, mivelhogy véleményük szerint erősebbé tesz a munkára. A seholszigetiek véleménye az, hogy ezek ugyan okosabbak, de amazok szentebbek. (Morus Tamás: Utópia, ford. Kardos Tibor, Magyar Helikon: 1963, 103. o. – kiemelés tőlem – M.Cs.)

Bővebben…