1. könyv

A Pleasant Dialogue. betweene a Lady called Listra, and a Pilgrim. Concerning the Gouernment and common weale of the great province of Crangalor. 1579.

[Gyönyörködtető dialógus. A Listra nevű hölgy és egy Zarándok között. A csodálatos Crangalor tartomány államáról és kormányáról.]

Impresszum:

Imprinted at London by John Charlewood, dwelling in Barbican at the signe of the halfe Egle and Keye.

To the Worshipfull, Maister Edward Diar, Esquier: Listra wisheth prosperity.

[A méltóságos Edward Diar nemesúrnak Listra boldogságot kíván.]

Kivonat:

Az aláírásban szereplő korinthoszi Listra írja valós személynek, Edward Diarnek. Feltételezi, hogy a címzett csodálkozik, amiért ő idegenként írni mer neki egy dialógust, főképp, hogy ezt angolul teszi. Beszámol róla, hogy utazóktól már sokat hallott Diar származásáról és erényes elméjéről, arról, hogy milyen fontos neki az országa boldogulása [common weale of your Country], és emiatt ajánlja neki a zarándok beszédét. Ami az angol nyelv használatát illeti, beszámol róla Diarnek, hogy nemes házból származik, és szerető szülei ragaszkodtak hozzá és lehetővé is tették, hogy idegen nyelveket tanuljon. Ezek közül ő leginkább az angolt akarta elsajátítani. Mindezek alapján kéri, hogy Diar fogadja el a pamfletet [Pamphlet], és hogy bocsássa meg az ő nyelvének alávaló stílusban történő használatát, vegye figyelembe, hogy ő mégiscsak külföldi.

Aláírás:

Your louing friend Listra, of Corinth

Főszöveg

Booke.

Pilgrime for thy telling troth,
Perhap thou shalt be shent:
In recompence of all thy toyle,
And time so godly spent.

Pilgrime.

What care I for recompence,
For profit or for gaine:
The God that gaue me fortitude,
Will well rewarde my payne.

[Könyv.

Zarándok, bár valót szólsz,
Mégis csak feddés érhet:
Istenfélő munkádért
Szégyen lesz csak béred.

Zarándok.
Nem gondolok soha én
Bérre és haszonra.
Csak, mit erősítő Istenem
ad majd, jutalomra.]

2. könyv

The second part of the painefull Iorney of the poore Pylgrime into Asia, and the straynge woonders that he sawe:
Both delectable and profytable, in sequell of the lytle Dialogue, betweene the Lady Lystra, and the same Pilgrime

[A szegény zarándok vesződséges Ázsiai útjának második része, és a különös csodák, melyeket látott: egyszerre gyönyörűséges és hasznos, a Listra úrnő és ugyanezen Zarándok közötti kicsiny dialógus folytatása.]

Impresszum:

Imprinted at London by John Charlewood, dwelling in Barbican at the signe of the halfe Egle and Keye.

To the right Worshipfull Master Edward Dyar. &c. The poore Pylgrime wisheth felycitie

Kivonat:

A zarándok beszámol róla, milyen jól bánt vele Listra, miután visszatért Korinthoszra, amiért hálás neki. Listra elmondta neki, hogy korábbi beszélgetésük egy példányát elküldte egy bizonyos angol nemesúrnak (tk. az ajánlás címzettjének) egy bizonyos kereskedő barátján keresztül (ez alighanem magára Nichollsra utal). Listra ugyanezt kéri tőle az újabb útja kapcsán. A zarándok elmondja, hogy ő nem tud angolul, ezért az eredeti szöveget arabul írta meg, majd a városbeli kereskedők egyike fordította le. Ezért abban sem biztos, hogy a fordítás egyezik az eredetivel. Ha ezt az írását jól fogadja, komolyabb dolgokról is írni fog, ígéri Dyernek.

Aláírás:

Your Worshippes most humble, the Poore Pylgrime

The Booke.

Alas, who would a Pylgrime be,
such toyle, and moyle to see:
And might at home, in pleasaunt lyfe,
haue worldly iolitie?

And now some men, do call thee Roge,
and Vacabond also:
And captaine of inuencions,
with many mischiefes mo.

The Pylgrime.

Good gentle Booke, hold thou thy peace
and let mee beare the blame:
My armour is of trusty steele,
and Troth shall say the same.

And thinke you, that I dare compare,
my labour and my paine:
To glottony, ydle lyfe,
Or looke for such a gaine?

[A Könyv.

Zarándoknak ki is menne
Ha csak fáradt gürcöt lel:
Otthon meg megvan mindene,
Él földi örömmel?

És neveznek majd gazfickónak,
S csavargónak is,
Koholmány-kapitánynak,
Ki ide s oda is bajt visz.

A Zarándok.

Te drága Könyv, csak nyugalom,
A feddést elviselem,
Hű acél a pajzsom,
S a hit is egyezik velem.

És szerinted ugyanaz
A munkám, gyötrelmem,
Mint a mohó lustaság,
S az tán nekem kenyerem?]

Főszöveg