Paratextus, dialógus, instabilitás. Thomas More: Utópia (1516)

Paratext, dialogue, instability. Thomas More’s Utopia (1516)

  1. Az Utópia latin nyelvű kiadásai 1650-ig | Latin editions of Utopia
  2. Az Utópia paratextusai az 1518. márciusi kiadásban | Paratexts of Utopia in the March 1518 edition
  3. Az Utópia korabeli fordításai | Contemporaneous translations of Utopia
  4. Online elérhető kiadások | Editions available online

A könyv Paratextus, dialógus, instabilitás. Thomas More: Utópia (1516) c. fejezete először a műfaj nevét adó szöveg kiadástörténetét és a szakirodalom bizonyos trendjeit méri fel. Ezután elsődlegesen a szöveg paratextuális elemeiből és főszövegéből kihüvelyezhető, önreflexív poétikai-irodalmi megfontolásokat vizsgálja, miközben a könyv átfogó koncepciójával összhangban a megírás kontextusát, a születőben lévő angol humanizmus bizonyos jellemzőit is tárgyalja. Különös figyelmet szentel annak a látszólagos ellentmondásnak, amire számos kritikus felhívta már a figyelmet: az angol irodalom egyik kiugróan népszerű szövege latinul, európai humanistákkal együttműködésben született meg, a nemzeti nyelvű fordítások között az angol mégis viszonylag későn jelenik meg. A jelenség magyarázata során érintőlegesen az angol nyomtatás kialakulásának és a kor fordításkultúrájának bizonyos kérdései is előkerülnek. Az alábbiakban az Utópia tanulmányozásához felhasználható segédanyagok érhetők el.

English summary: The chapter Paratext, dialogue, instability. Thomas More’s Utopia (1516) continues where most surveys of English utopias begin. The section starts with a textual history of the eponymous text and identifies certain historiographical trends in the extensive relevant critical literature. The discussion focuses on the self-reflective poetic-literary considerations which can be reconstructed from the paratextual elements and the main text as well, but also briefly touches upon certain aspects of the early phase of English humanism, the primary literary context of the book. From this perspective, the often-noted contradiction is particularly important: the most popular product of the period’s English literature was written in Latin, in cooperation with European humanists, while compared to other vernacular translations its English version was rather belated. In tackling the question, the connection between English printing and the period’s translation culture is also explored to some extent. The linked Hungarian materials facilitate the study of Utopia by providing an overview of the editions, the paratexts, and the translations of the work.