Az angol utópiákkal foglalkozó bibliográfiákban Morus Tamás 1516-os művét követően látszólag nagy hiátus következik: Lyman Tower Sargent irányadó bibliográfiájában például az itt tárgyalt, 1579-ben megjelent szöveg az első Utópia utáni utópia (Sargent 1988). Ilyen értelemben tehát az A pleasant dialogue. betweene a lady called Listra, and a pilgrim Concerning the gouernment and common weale of the great prouince of Crangalor [a továbbiakban: Listra] című korai utópikus dialógus kivételes jelentőségű mű. Különlegességét azonban nem csak a bibliográfiák szerinti elsősége adja, hanem az a már a címben is jelzett tulajdonsága, hogy a dialógus egyik szereplője nő, mégpedig nem a kor dialógusirodalmából ismerős, nevetség vagy feddés tárgyát képező, meglehetősen egysíkúan ábrázolt nő, hanem egy nyelvismerettel rendelkező, a beszélgetést tájékozott kérdésekkel irányító, ezáltal fontos narratív funkciót is betöltő női karakter.

Ennek ellenére a szakirodalom csak meglehetősen felületesen foglalkozott a szöveggel. Egy korábbi cikkében Sargent ugyan röviden említést tesz a műről, de tárgyalása ki is merül abban, hogy a Listrát és egy másik, nagyjából ugyanakkor megjelent szöveget (Thomas Lupton: Siquila, 1581) a „kevéssé ismert korabeli utópiák” kategóriájába sorol, és azonosítja alapvető jellemzőiket: a törvényen alapuló hatalom és a vallásosság témájának a hangsúlyozását (Sargent 1976, 276). Ugyancsak említés szintjén kerül elő a szöveg Sargent egy másik, az utópiák családkoncepciójával foglalkozó tanulmányában, ahol a szöveget a szokványos, patriarchális, tekintélyelvű családmodellt felvázoló utópiák közé sorolja (Sargent 1983, 110). A fent már említett bibliográfia néhány soros leírása hasonló jellemzőket emel ki:

Kisváros jó keresztényekkel. Hangsúly a kegyességen, az igazságszolgáltatáson és a becsületességen. Istenfélő fejedelem, alázatos nemesség, engedelmes polgárok, jó papság (Sargent 1988, 1).

Az utópia műfajával foglalkozó monografikus művek szinte teljesen figyelmen kívül hagyják a szöveget. Sem a Manuel testvérek hatalmas terjedelmű, számos kevésbé ismert szöveget is tárgyaló kötete (Manuel and Manuel 1979), sem Davis kifejezetten ennek a korszaknak az angol utópiáival foglalkozó könyve nem tesz említést a Listráról, még ha az utóbbi Thomas Lupton kortárs művéről néhány bekezdés erejéig meg is emlékezik (Davis 1981, 29). Az általam ismert további utópiával kapcsolatos szakmunkákban egyáltalán nem esik szó a szövegről.

Ha az utópikus dialógus műfajmegjelölés második tagjából indulunk ki, akkor legalább rövid említéseket találhatunk. A dialógus műfaj szakirodalmában ugyanis időről-időre előbukkan a Listra, még ha az alapos tárgyalás itt is rendre hiányzik. Judith Deitch 1400 és 1600 közti angol dialógusokat tárgyaló disszertációjában ugyan kiemeli, hogy „irodalmi szempontból More Utópiája meghatározó hatást fejtett ki a [16.] század angol dialógusirodalmára”, a Listráról mégiscsak röviden, az Utópia hatását tükröző dialogikus művek egyikeként emlékezik meg (Deitch 1998, 239-40). Ugyancsak Deitch tárgyalja (ismét igen szűkszavúan) a művet egy kifejezetten revizionista szemléletű kötetben található tanulmányában, ahol a 16. századi angol dialógus szakirodalmi (el)ismertségének az ügye mellett bont zászlót. Jóllehet részletes elemzést ebben a tanulmányban sem találunk, mégis ez számít a legfontosabb szakirodalmi fejleménynek a Listra ügyében. Deitch ugyanis markánsan összekapcsolja a dialógus műfaját az utópikus szöveghagyománnyal, sőt, további, ezen kategóriába sorolható szövegeket azonosít: Lupton már említett dialógusa mellett Philips Stubbes leginkább színházellenes kitételeiről ismert művét, a The Anatomie of Abuses-t is az „Erzsébet-kori utópikus dialógus” alműfajába sorolja (Deitch 1999, 54). Ennek fényében különösen sajnálatos, hogy sem a szövegről, sem a Deitch által azonosított alműfajról nem esik érdemi szó abban a dialógusokkal foglalkozó kötetben, amely a dialógus és az utópia viszonyának több tanulmányt is szentel (Heitsch and Vallée 2004). Egy 16. századi angol polemikus dialógusokkal foglalkozó kötetben szintén felbukkan a Listra, de csak azért, hogy elsősorban az állam/kormányzás kérdéskörével foglalkozó dialógusként kizáródjék a könyv fókuszcsoportjából (Zlatar 2011). A dialógus műfajához kapcsolódóan a szöveg időnként korpusznyelvészeti jellegű munkák bibliográfiáiban is előkerül, így például természetesen része az A Corpus of English Dialogues 1560-1760c. projektnek is.

A fenti sommás említéseken kívül szinte csak a The Origins of Early Modern Literaturecímű online adatbázis kínál részletes ismertetőt a szövegről, és ez már önmagában jelzi a szöveg „elfelejtettségét”, hiszen ez a projekt mottójával („recovering mid-Tudor writing for a modern readership” – kb. „a közép-Tudor kor íráskultúrájának újrafelfedezése modern olvasóknak”) is az alig ismert, ritkán tárgyalt szövegeket jelöli ki működési területéül. Az adatbázisban található, Cathy Shrank által összeállított ismertető számos, az értelmezést is segítő észrevételt tartalmaz; ezekre a további alfejezetek is gyakran támaszkodnak majd (Shrank 2007).

A Short Title Catalogue második kiadásában 18335.5-ös azonosítóval jelzett szöveg címlapja nem tartalmaz szerzői nevet. Az ajánlás sem segít a szerző kilétének a felderítésében, mivel azt nem a szerző, hanem maga a fiktív mű egyik szereplője, a Listra nevű korinthoszi nemes hölgy jegyzi. A szakirodalom azonban mára egységesen egyetért abban, hogy a mű szerzője Thomas Nicholls volt, amit szövegszerűen azonban csak a mű végén szereplő T. N. monogram sejtet. A feltételezett szerző életrajza és munkássága azonban szinte megkérdőjelezhetetlenné teszi az attribúciót, éppen ezért célszerű röviden felvázolni Nicholls életrajzát.

Az Oxford Dictionary of National Biography szócikke szerint Nicholls 1532-1601 között élt, foglalkozását tekintve pedig „hajótuladonos és fordító” volt (az életrajzi ismertető alapja: Baldwin 2008). Titkárként dolgozott az 1555-ben alapított Moszkvai Társaságnál, majd 1556-tól már a kereskedelmi társaság helyi ügynökeként működött Tenerifén. Itt egy, fegyverek és könyvek importálása miatt kirobbant vitában bíróság elé kellett állnia, és helyzetét csak rontotta, amikor házasságával meghiúsította egy helyi jegyző ő irányába mutatott házasulási terveit. A felsült hölgy családja bosszúból eretnekséggel vádolta a kálvinista szertartásokat követő Nichollst, aki ezt követően minden diplomáciai közbenjárás ellenére évekig az Inkvizíció börtöneiben szenvedett, sőt, végül még vagyonát is lefoglalják. Amikor végül hazatér Angliába, a hitében kiállt próbákért cserébe kap egy kisebb lelkészséget 1570-ben, amitől végül 1579-ben szélsőségesen kálvinista nézetei miatt megfosztják.

Bár a Nicholls által megélt kalandok, a vallási üldözés, a katolikusellenesség sem idegen a Listra világától, szövegünk szempontjából talán még érdekesebb Nicholls fordítói tevékenysége, amelyre hazatértét követően tért át. Érdemes röviden áttekinteni a nevéhez kapcsolható műveket:

1. The Pleasant Historie of the Conquest of the West India, now called New Spayne (1578)
2. The Strange and Marvellous Newes Lately Come out from the Great Kingdome of Chyna (1578)
3. A delectable dialogue wherein is maintayned a pleasant dispatch between two Spanish gentlemen concerning physick and phisitions (1580)
4. The strange and delectable history of the discoverie and conquest of the province of Peru, and the South Sea (1581)
5. 5.       A Pleasant Description of the Fortunate Islands called the Islands of Canaria (1583)
6. Pleasant Historie of the Conquest of the West India (1599)

Már e puszta felsorolással kapcsolatban is több érdekes megjegyzés tehető. Először is, az összes szöveg valamilyen távoli földrajzi területhez kapcsolódik: Nyugat-India (ami természetesen a Karib-térségben található spanyol kolóniákat jelöli), Kína, Peru, Kanári-szigetek, illetve a 3-as esetében a kevésbé távoli Spanyolország. Idézzük itt fel a Listra teljes címét: A Pleasant Dialogue betweene a Lady called Listra, and a Pilgrim. Concerning the Gouernment and common weale of the great province of Crangalor. Mint látjuk, itt is található egy országnév, a különbség „csupán” annyi, hogy itt egy fiktív országnévről van szó. Emellett a címek szóhasználata is erős hasonlóságot mutat a Listrával – míg ott a „pleasant dialogue”, a többi műben a „pleasant history”, a „strange and marvellous newes” és a „delectable dialogue” megjelölésekkel találkozhatunk.

Szerzőnk tehát jól láthatóan fokozott érdeklődést mutatott az utazási irodalom iránt, de nem csupán a tematika teremt rokonságot a fenti szövegek és a Listra között. Mint a fenti lista 3. tétele mutatja, a dialógus műfaj sem volt idegen tőle: az állítása szerint Pedro Mexiától származó dialógust nagyfokú formai tudatossággal ülteti át: a művet két, nagyjából egyenlő részre osztja, amelyek közül a második a konklúziót tartalmazza, és rövid argumentumot is fűz elé. Az eredeti hiányában persze nem tudni, mennyi ebből a Nichollsnak tulajdonítható lelemény (előfordulhat, hogy semmi), de az tény, hogy a Listra formatudatosságával, ötletes narrációs megoldásaival ez a néhány évvel későbbről származó fordítás nagyon sok tekintetben rokon.