Szövegek

Az első részletben a dőlt betűs rész Géher István fordítása a Milton: Az angol forradalom tüköre c. kötetből. Ahol külön nincs jelezve, a fordítás saját, és a Mundus esetén alapvetően a modern angol fordítás alapján készült.

Milton támadása Hall ellen

Az An apology against a pamphlet called A modest confutation of the animadversions upon the remonstrant against Smectymnuus c.vitairatban (1642)

Óvakodnia kellett volna, mert ahogy a papíron megpillantjuk a bohózat szót, eszünkbe jut az a szánalmas zarándokút Minshew szótárában, a „Mundus alter et idem”, a legléhább, legsilányabb bohózat, amely valaha is szemfényt vesztett. Kérdezzük meg „a fogatlan szatírok szerzőjét”, ki volt a kiköltője vagy inkább az ellenteremtője ennek az egyetemes sületlenségnek (…) Ezen komoly és nemes találmányt választották minden korok legnagyobb s legfölöttébb valóságos elméi, miként Platón is a Kritiaszában, s két nevezetes hazánkfia, egyik Utópiájában, másik Új Atlantisában, választották pedig, úgy mondanám, nem is mint teret, hanem mint hatalmas földrészt, hogy ott kimutassák szellemük tágasságát, tanítván e világunkat különb s igazabb dolgokra, mint amit ez idáig tudtak s használtak emberek: de ez az Amerika kicsinyes köntörfalazója, ez a Kolumbusz tökfilkója (…), miután bekóborolta saját hiú gondolatai óriási térképét, nem csoda, hogy mást se tudott onnan hozni, mint egy merő korsónyi komédiát, egy buja pörköltesedényt. Ha valaki kibírta, hogy józan tollal leüljön és törvényt hozzon a részegek tivornyázására, akkor igencsak felmerül bennem a kétség annak a valakinek a józanságáról, hogy, miként a le nem itatott Silenus, nem volt-e éppenséggel merevrészeg.

Az előszóból (Itineris Occasio / The Occasion of the Travel)

A francia Peter Beroaldus-szal és a holland Adrian Cornelius Drogius-szal folytatott beszélgetéseink közül kiemelkedik az, melyet az utazás hasznosságáról folytattunk (melynek során a törvények, szokások, nyelvek és városok összevetéséből barátságos vita alakult ki közöttünk).


Attól tartok, Drogius, rosszul értelmezed a hallgatásomat (…). Bár a nagy vállalkozásokat soha nem lehet nagy apparátus és egy hosszú, kétértelmű kifejezésekből álló bevezetés nélkül kivitelezni, én, úgy tűnik, csupaszon, hirtelen, figyelmeztetés nélkül elétek taszítottam e leghosszabb tervet – ezt az egy éves sarjadékot. Valójában a tervet, amelyet most közlök veletek, már korábban akartam kifejteni, a fogantatásától kezdve, fokozatosan, nem nélkülözve azt, hogy elméteket megfelelően előkészítsem rá, mert enélkül még a legalaposabb tervezetek is visszatetszőnek és bolondnak tűnhetnek. De most úgy látom, muszáj tétovaság nélkül alkalmatlan beszédbe kavarodnomebben az ügyben (nehogy barátságomra a kétség árnyékát vessétek. (…) Ezért csak annyit kérek, hogy képzeljétek úgy, mintha az a hosszú bevezetés, amit szerettem volna, rendes helyén, először jött volna, hogy bonyolult tervemből semmit ne hiányoljatok.

A transzvesztiták szigete a Mundusban

Az öltözetükről

A sziget minden lakosa olyan öltözetet viselt, ami Mutatókként jelzi a két nem egyben való összeolvadását. Akik inkább férfiként viselkednek, sarkantyút, csizmát és nadrágot viselnek a sarkuktól a csípőjükig, és derékaljat, eresztéket és parókát a fenéktől a fejtetőig; akik pedig inkább a női nem felé húznak, ők törzsükig zekét, alatta pedig szoknyát viselnek.

A nő büntetése, ha nem elég szigorú a férjével

Először öltözetét ki kell cserélnie a férje öltözetével, majd a haját teljesen le kell borotválnia, és így vezetik át a piactéren, ahol egy teljes napon át pellengérre lesz állítva, a nézők gúnyos megvetésének tárgyaként, de a férfi sem fogja megúszni sértetlenül, amiért olyan vakmerő volt, hogy szerény elutasítás helyett élt a felesége kínálta kegyekkel.

Hasonló szövegrész Thomas Nicholls dialógusában (1579)

[egy nőt] elítéltek varázslás és boszorkányság miatt, de nem bizonyították, hogy akár embert, akár állatot bántott volna; mégis, elítélték, amiért ilyen üzelmekkel foglalkozik. Az ítélet az volt, hogy szamár hátára ültették, teste a köldökig meztelen volt, és bekenték mézzel, amit beszórtak apró tollpihével, fejére egy yard hosszú föveget tettek, és így kellett végigmennie az utcákon, és előtte harsonát fújtak, és egy kikiáltó elmondta bűnét.

A Haley-féle angol változat előszava (To the Readers) (1609)

Felfedezése és nem felfedezése egy ismert és nem ismert világnak és nem világnak, egy soha utazni nem utazott utazó által. Írták először latinul és nem latinul, és most lefordította, de nem is fordította le ugyanaz és nem ugyanaz az ember, mint aki először papírra vetette.

És tudjatok róla, (…) hogy először mind be kell vegyétek a francia doktorok piruláit (…), hogy át tudjátok vészelni az éghajlat minden légváltozásait. Másodszor pedig, soha ne utazzatok egyedül, hanem ketten vagy hárman együtt, mert egyik ismerősöd talán többet megért, mint a többi, és azok, akik korábban eltévelyedtek ezen az úton, ahogy arról hallhattál, csak is annak köszönhették balszerencséjüket, hogy ezt az útmutatást nem tartották be, és mert túl sokat beszéltek a Bolondériában élőkkel. Harmadik szabály pedig az, hogy csak ha háromszor keresztülutazod az országot, akkor lesz némi fogalmad a fekvéséről: először Sztrabón, másodszor Szókratész, harmadszor pedig Merlin Cocaius kedvéért; az első a földrajzért, a második az erkölcsért, míg a harmadik a nyelvért és az etimológiáért kell. Na de elég legyen most ennyi, szállj fedélzetre, amikor kedved tartja, és kísérjenek kedvező szelek!

Szerző: Maczelka Csaba
Utoljára frissítve: 2021. március 2.

Ajánlott hivatkozási forma:

Maczelka Csaba: „Mundus. Szövegek”, In Maczelka Csaba: Angol utópiák kutatói webhely, hozzáférés: <dátum>, https://utopikus.com/muvek/mundus/szovegek/.