A régi magyar irodalom esete a disznósajttal – Pályám emlékezete III.

Beszélgetés váradi hallgatókkal, beszámoló.

olvasni. jó?

A tanszék halk szavú tanárától volt hangos a Silent kávézó terme, és nem csak Biró Annamária felszólítására. Harmadik alkalommal került megrendezésre a Pályám emlékezete, ahol Karászi Zsuzsa és Holczman Edit beszélgetett dr. Maczelka Csabával.

A visszaemlékezés egy fizika és egy német pótvizsga fáradalmaival kezdődött, amikor is két izzadtságcsepp között a hódmezővásárhelyi fiatal homlokán kirajzolódott a kérdés: Mi legyen? Elég sok dolog érdekelte ahhoz, hogy a bátyja hatására fejest ugorjon az „irodalom valóságtól távol álló világába”. Így került végül a Szegedi Tudományegyetemre, ahol bár a nyelvészet is „talános volt”, végül a régi magyar irodalom mellett döntött. Pontosabban a szak döntött úgy, hogy megfelelő tagja lesz a „szektásoknak”. Rajtuk keresztül jutott el a kolozsvári Rebakucsra, ahol egy korábban már besült dolgozat referálásával elérte az önmegvalósítás érzését, felülkerekedett saját zavartságán, és innen egyenes út vezetett a – „légüres térbe”. Időközben angol szakon elvégezte a PhD-t, és elmerült az informatika világában is, de ennyi…

View original post 372 további szó

Reklámok

Szóljon hozzá

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s